Tehát üldögéltem a kanapén, teát szürcsölve, még megcsináltam a szabadságom előtti utolsó vendég körmeit, és azon elmélkedtem, hogy mi a nyavalyát fogok kezdeni magammal itthon 10 egész napig, munka nélkül? Merthogy a beosztásomat és mindent is úgy írattam meg, hogy én most kint leszek. Az ember…

Tehát közelgett az október, az elválás ideje. Azonban sem én, sem Marcus nem voltunk arra felkészülve, mennyire megborít ez majd minket. Nem is baj, hogy ennyi idő kimaradt az események sorában, mert így jobban értek mindent, ami azóta történt. Akkor, ott valami eltörött, és ez a törés azóta is…

Nehezebb, mint gondoltam. Nehéz, mert rettentően félek, hiszen megléptem, és már nincs visszaút. Egész idáig kényelmesen éltem egy demo verziójában az életnek, hiszen nem volt gond azzal sem, ha esetleg nem keresek elég pénzt, vagy nem keresek egyáltalán (amikor kislányommal voltam otthon, ugye),…

Ólomlábakon járt az idő, ez az alig 10 nap mintha nem akart volna eltelni. Mintha minden perc háromszor olyan hosszú lett volna. Eközben megbeszéltem otthon, hogy július első hétvégéjét a Másik Felem a lányommal az édesanyjánál tölti, így gond nélkül lóghattam meg Szófiába. A szervezőkém elég jó, de…

Tartozom még egy-két sztorival. Azt nem meséltem el, hogyan telt a június. A május után azért várható volt ez-az, de haladjunk szépen sorjában. Történt ugyanis, hogy én kijelentettem már márciusban, hogy a születésnapomat Szófiában akarom tölteni. Áprilisban le is foglaltam a repjegyeket, miután a…

Én igazán nem vagyok nagyravágyó. Na jó, talán kicsit mégis. Általában amit szeretnék megélni, azt előbb vagy utóbb megélem, valahogy mindig arra sodor az élet, hogy beteljesítsem a saját magamnak tett kívánságokat, ígéreteket és vágyakat... Csapongó gondolatok csitítása következik. Ülök a szófiai…

Annyi minden történt, mióta nem írtam – mert se időm, se energiám nem volt ehhez most, lévén évzárás, dolgozatírások, injekciós kezelés, meg egy új munkahely – és most úgy érzem, az előző posztom tükrében a teljes képhez hozzátartozik az, hogy leírjam, mi történt, és miből mi alakult. Szóval…

Pár hete ismét közöltem a Másik Felemmel, hogy jobb, ha külön utakon folytatjuk a dolgokat. Ő valahogy ezzel továbbra sem értett egyet, de nem értem, miért nem. Évek óta rossz mindkettőnknek, és hiába a bizonyítási vágy, egyszerűen ez a probléma túlnőtt rajtunk már nagyon régen, külső segítség…

Tehát januárt írtunk, és volt egy életem Magyarországon és lett egy életem kint. Viszont ahogy visszajöttem januárban hazai terepre, a Másik Felem rokkantsága miatt döntést kellett hoznom: valamelyik irányt priorizálnom kell. Mivel úgy alakult, hogy a helyváltoztatásban ő nehezítve volt, segítségre…

Mivel közelgett az újabb műtét időpontja, ami történetesen aznap volt, amikor én visszafelé repültem Bulgáriából – hatalmas sztori volt az is, csak én lehetek olyan őrült, hogy aznap repülök haza, mielőtt megműtenek, – ezért ezt az időszakot a felkészüléssel kellett volna töltenem. Normális ember…