Nehezebb, mint gondoltam. Nehéz, mert rettentően félek, hiszen megléptem, és már nincs visszaút. Egész idáig kényelmesen éltem egy demo verziójában az életnek, hiszen nem volt gond azzal sem, ha esetleg nem keresek elég pénzt, vagy nem keresek egyáltalán (amikor kislányommal voltam otthon, ugye),…

Ólomlábakon járt az idő, ez az alig 10 nap mintha nem akart volna eltelni. Mintha minden perc háromszor olyan hosszú lett volna. Eközben megbeszéltem otthon, hogy július első hétvégéjét a Másik Felem a lányommal az édesanyjánál tölti, így gond nélkül lóghattam meg Szófiába. A szervezőkém elég jó, de…

Én igazán nem vagyok nagyravágyó. Na jó, talán kicsit mégis. Általában amit szeretnék megélni, azt előbb vagy utóbb megélem, valahogy mindig arra sodor az élet, hogy beteljesítsem a saját magamnak tett kívánságokat, ígéreteket és vágyakat... Csapongó gondolatok csitítása következik. Ülök a szófiai…

Annyi minden történt, mióta nem írtam – mert se időm, se energiám nem volt ehhez most, lévén évzárás, dolgozatírások, injekciós kezelés, meg egy új munkahely – és most úgy érzem, az előző posztom tükrében a teljes képhez hozzátartozik az, hogy leírjam, mi történt, és miből mi alakult. Szóval…

Pár hete ismét közöltem a Másik Felemmel, hogy jobb, ha külön utakon folytatjuk a dolgokat. Ő valahogy ezzel továbbra sem értett egyet, de nem értem, miért nem. Évek óta rossz mindkettőnknek, és hiába a bizonyítási vágy, egyszerűen ez a probléma túlnőtt rajtunk már nagyon régen, külső segítség…