Tehát üldögéltem a kanapén, teát szürcsölve, még megcsináltam a szabadságom előtti utolsó vendég körmeit, és azon elmélkedtem, hogy mi a nyavalyát fogok kezdeni magammal itthon 10 egész napig, munka nélkül? Merthogy a beosztásomat és mindent is úgy írattam meg, hogy én most kint leszek. Az ember…

Oka van annak, hogy ennyit vártam ezzel a poszttal, hiszen nem tudtam volna objektíven írni arról, mi történt. Most is csupán a jéghegy csúcsát kapargatom majd az eseményekkel, hiszen a teljes képhez az ő dolgai is hozzátartoznak, de ezekről majd beszél ő, ha akar – nem az én tisztem szócsőnek…