A napokban beszélgettem valakivel, sőt, igazából többetekkel is, és már egy ideje érik bennem ez a poszt, szóval úgy döntöttem, eme napfényes délutánon tollat billentyűzetet is ragadok, és legépelem kavargó gondolataimat fenét, pontosan tudom, mit akarok írni, de már napok óta próbálom szavakba…

Egy kis kitérőt teszek az események folyásában. Mióta újra írok, nagyon sok megkeresést kapok, üzenetben, személyesen is. Nagyon durva sztorikat hallottam, és azt kell mondanom, már megérte újra elkezdenem blogolni, hiszen kiderült, hogy rengetegen vagyunk hasonló cipőben. Nem csak a betegségre…

A bulgáriai kiruccanásom után szépen csendben teltek a hétköznapok. December végéig még szedtem az injekciót, de utána gyógyszerre váltottunk, így sokkal könnyebb volt. Ahogy hazajöttem kintről, egyre inkább úgy éreztem, nem vagyok a helyemen, valami megváltozott bennem. Ez nagyjából februárra…