Hazudtam. Éveken át hazudtam nektek, mindenkinek. Ez a súlyos teher nyomja a vállam, és már nem bírom, hogy magamban kell tartanom. Ezért úgy döntöttem, így záróvizsga előtt egyetlen nappal, coming out-olok. 

Ha bárkinek bármi kínja, baja volt az elmúlt 8-9 évben, időpont átrakás, vagy csak apró szívesség, esetleg elvitte valamilyen cuccomat, amiért nem kértem pénzt, akkor mindenért vagy Snickers-t, vagy mogyorós Milkát kértem cserébe. Volt olyan, hogy 4 nagy tábla Milkával mentem haza meg vagy 5-6 Snickersszel... Hegyekben állhat itthon a mogyorós Milka, gondolhatjátok, sőt, azért is vagyok ilyen dagadt, mert állandóan csokit zabálok... közben a szomorú igazság nem ez.

Valójában nem is eszek annyi csokit. Hegyekben áll a csoki itthon, ez tény, de nem azért, hanem azért, mert nem fogyasztom el. Heti 2-3 kocka csokit eszek meg, na jó, nagybetűs napok előtt elmegy az fél táblának is, borral, de az egy másik történet... a gyerekem is nagyjából ennyit fogyaszt (mármint csokit és nem bort); de a lényeg:

Én valójában NEM SZERETEM a mogyorós csokit.

Sőt, a mogyorót sem. Igazából a túl édes csokit sem. Huh, kimondtam... most várok, hogy jöjjön az apokalipszis. De akkor miért kértem mindig mindenkitől mogyorós csokit?

Prózai oka van: Exférj miatt. Ő ugyanis szerette, de sose vett magának (eleget). Én pedig mi mást kérjek? Mindenem megvan, megvolt, amire szükségem volt akkoriban. Most is megvan, most amúgy pénzre van szükségem egy nagy összegű adótartozás miatt, de azt is felgöngyölítem lassan. Így mindig, amikor szívességet tettem, kértem is valamit, kaptam is valamit, mégis könnyebbnek érződött mindenki számára, hogy az adott dologért cserébe történt valamilyen csekély ellenszolgáltatás is. Egy tárgyra cserélés nem tűnik annyira markáns dolognak, mint pénzre cserélni valamit, és jót is tettem, mert Exférj is örült a potya csokinak, és én is örültem, hogy csendben van legalább ő örül.

Most is többnyire mogyorós csokit kérek, és ugyanúgy Exférjnek juttatom el (még mindig jó a kapcsolatunk), de előfordul már mosószer, papírtörlő, kávé és tea is is a kívánságlistán. Nem nehéz engem boldoggá tenni, apróságoknak is tudok örülni, ráadásul megkönnyíti a dolgom, hogy mindig van itthon valami kis plusz. 

De hogy melyik édesség a gyengém? Ezt nem fogom elárulni soha senkinek. Megkockáztatom, hogy talán még Marcus sem tudja...