A bulgáriai kiruccanásom után szépen csendben teltek a hétköznapok. December végéig még szedtem az injekciót, de utána gyógyszerre váltottunk, így sokkal könnyebb volt. Ahogy hazajöttem kintről, egyre inkább úgy éreztem, nem vagyok a helyemen, valami megváltozott bennem. Ez nagyjából februárra…

Két héttel a konizáció után felültem a repülőre, annak ellenére, hogy mindenki mondta, hogy inkább pihennem kellene. Pihenni? Hagyjatok már, gondoltam, hát közben én végig dolgoztam a fekvés idejét a szalonban. Csak nem árt meg egy kis kiruccanás... Annyira izgultam, hogy milyen lesz egyedül…